About this ebook
De mit jelent valójában a „kvantummetafizika”? Nem csupán nyelvi divat, sem tudományos fogalmak jogosulatlan kisajátítása. Inkább egy olyan forgatókönyv, amelyben az emberiség legősibb kérdései – honnan jövünk? mi a valóság? – új sürgősséget nyernek a tudomány legfejlettebb eredményeinek fényében.
A kvantummetafizika ott születik, ahol a fizika elismeri, hogy egy rejtélyes területre lépett. Ezen a „nem lokális” területen a filozófia veszi fel a kihívást.
Ha a klasszikus fizika, Newton-tól Maxwell-ig, egy megnyugtató világot épített fel, amely világos és intuitív módon érthető törvényeken alapult, akkor a kvantumfizika a 20. század elejétől kezdve alapjaiban rázta meg ezt a világot. Heisenberg bizonytalansági elve, a kettős rés kísérlet, a többféle értelmezés (Everett több világától a pragmatikusabb -i koppenhágai iskolaig) arra kényszerítette a filozófusokat, hogy újradefiniálják az olyan látszólag banális fogalmakat, mint „tárgy”, „esemény”, „ok”.
Ezeknek a vitáknak a hagyatéka ma gyümölcsöző. Néhány fizikus, mint Bohm, Wigner és Wheeler, arra buzdít minket, hogy a valóságot tisztán relációsnak tekintsük (semmi sem létezik „önmagában”, hanem csak „egy másikért” és „egy másikkal”).
Érdekes megjegyezni, hogy éppen a kvantumgondolkodás középpontjában bukkannak fel a nyugati és keleti filozófia ősi intuíciói. Parmenidész „egységes és oszthatatlan” elképzelése vagy a buddhizmus „univerzális függőség” fogalma meglepő visszhangot talál a kortárs fizikusok szaknyelvében.
Nem arról van szó, hogy feladjuk a tudományos gondolkodás szigorú óvatosságát, vagy hogy fantáziánk szárnyára adjuk magunkat: éppen ellenkezőleg, a kvantummetafizika az a hely, ahol mindkét hagyományunk – a nyugati kritikus szellem és a humanisták időtlen kíváncsisága – egymást táplálhatja.
Az új határ, amely előttünk áll, pontosan itt van: a csodálkozás befogadásának képességében, a szigor megtartásában, és a rejtélyben való élésben anélkül, hogy attól félnénk, hogy elborít minket, hanem éppen ellenkezőleg, tudva, hogy ebben rejlik gondolkodó létezésünk értelme.
Ezek a gondolatok egy fontos pontra világítanak rá: a tudomány és a filozófia, amelyeket gyakran különálló világoknak tekintenek, a létezés végső rejtélyeinek kutatásában találnak közös nevezőt. Ebben a kontextusban az emberi spiritualitás egy harmadik alapvető pólusként illeszkedik be. Valójában a valóság mélyebb értelmének felfedezésére irányuló vágy – akár a kvantumfizika kérdései, akár a filozófiai reflexió révén – éppen az emberi lény spirituális dimenziójában gyökerezik: abban a velünk született vágyban a tudás, a csodálat, a transzcendens iránt.
A spiritualitás tehát nem áll ellentétben a tudomány vagy a filozófia iránt, hanem azok kutatásának eredeti forrásának tekinthető: az ir , amit még nem értünk, a racionalitás korlátainak tudatosítása, de egyben a bizalom is, hogy létezik egy mélyebb értelme, amelyet még felfedezni kell.
Discover more
About the author
Bruno Del Medico 1946-ban született Sabaudiában (Olaszország), és munkássága során informatika és szoftverfejlesztéssel foglalkozott. Később a legújabb tudományos elméletek, például a kvantumelmélet metafizikai értelmezésének tanulmányozásával és népszerűsítésével foglalkozott. Bruno Del Medico jelenleg számos, az Edizioni PensareDiverso kiadónál megjelent mű szerzője. Bruno Del Medico munkássága kritikus, független és nem konvencionális megközelítésével kiemelkedik a műszaki tudományok területén hagyományos narratívák közül. Ahelyett, hogy a tisztán tudományos témákban a standard értelmezésekre vagy az általános konszenzusra korlátozódna, Bruno Del Medico gyakran ellentmondásos alternatív perspektívákat vizsgál, megkérdőjelezve a közkeletű feltételezéseket. Műveinek egyik jellegzetessége, hogy a tudományt, az etikát és a filozófiát nyílt párbeszédbe fonja, amely arra ösztönzi az olvasót, hogy önállóan gondolkodjon és mérlegelje a technológiai és tudományos innovációk mélyebb következményeit.
