Hajnal a tárnák fölött

Fapadoskönyv.hu Kiadó
Free sample

„Csaknem egészen Körmöcbányáig értek. Azonban jöttüknek hírére a Dóczy uraság meg a városok patríciusai, akik szüntelenül marakodtak egymással, egyszeriben szövetségre léptek a parasztok ellen. Szentkereszt és Körmöc közt rácsaptak a kis parasztseregre, amely egy ideig bátran védekezett, de amikor nagyobb részük már elhullott, az életben maradottak szétfutottak, ki merre látott. Mire Braun Mihály, magányosan vergődvén át a hegyeken, visszaérkezett az Alföld pereméig, találkozott a vészhírrel, hogy az urak legyőzték Dózsa Györgyöt. A vezért tüzes trónusra ültették Temesvárott, és azóta országszerte karók merednek az utak mentén, s a karókon az elfogott jobbágyok. A szegény emberek reménységének befellegzett.”
Read more
Loading...

Additional Information

Publisher
Fapadoskönyv.hu Kiadó
Read more
Published on
Dec 10, 2013
Read more
Pages
170
Read more
ISBN
9789633743188
Read more
Language
Hungarian
Read more
Genres
Fiction / Literary
Read more
Content Protection
This content is DRM protected.
Read more
Read Aloud
Available on Android devices
Read more

Reading information

Smartphones and Tablets

Install the Google Play Books app for Android and iPad/iPhone. It syncs automatically with your account and allows you to read online or offline wherever you are.

Laptops and Computers

You can read books purchased on Google Play using your computer's web browser.

eReaders and other devices

To read on e-ink devices like the Sony eReader or Barnes & Noble Nook, you'll need to download a file and transfer it to your device. Please follow the detailed Help center instructions to transfer the files to supported eReaders.
Három regényt és egy elbeszélést talál az olvasó a Régi istenek című kötetben. A legszorosabb kapcsolat nyilvánvalóan a két első regény, Az isten és a részegek, valamint A végzet sógora
című írások között van. Mindkettő ugyanis a görög történelem félig
elképzelt, félig valós világába kalauzol, az első a Dionüszosz-kultusz
valós hátterének nyomozására, másik az antik tragédiákból
kikövetkeztethető Kreón király életének végigkísérésére invitálva az
olvasót. De tágabban ide kapcsolódik a Bálványrombolók című
regény, az ótestamentumi Bírák könyvében található Bárák és Debóra
történetének mai feldolgozása és az egyiptomi környezetben játszódó Az öröklét bejárata
című kisregény is. Mese, monda, mitológia húzódik valamennyi írás
hátterében, s erről így vall az író: „A mitológiák – vagyis a népek
ősmondái – számomra kezdettől mindmáig igen alkalmasak arra, hogy az
alapvető emberi kapcsolatokat a legáltalánosabb formában próbáljam
kifejezni általuk. Görög regevilág, keleti ősmesék, magyar mondai
emlékek, olykor még a kelta gyökérzetű középkori hősepika is évtizedek
óta olyan támaszanyag, amellyel még napi társadalmi és lélektani
gondjaimat is ki tudom – vagy legalábbis ki szeretném – fejezni.” Mesék,
mondák, évezredes regék újraértelmezése, tehát mindegyik regény – vagy
ha tetszik, legmaibb közgondjaink elemzése, történelmi köntösben.
János, a patmoszi látnok, a Jelenések Könyvében „A nagy parázná”-nak nevezi Rómát, amelynek szörnyűséges hírei az akkori ismert világ valamennyi táján utálkozást és borzalmat keltettek. Erről, ugyanerről a Rómáról, császári udvarának bűneiről és paráznaságáról írta Tacitus halhatatlan történelmi híradását, és ennek a kornak bűnöző, olykor elmebeteg császárairól jegyezte fel nem sokkal később Suetonius nevezetes pletyka- és anekdotagyűjteményének hol mulatságos, hol hátborzongató történeteit. – Nos, a mai író – aki a klasszikus remekműveknek is, a klasszikus mendemondáknak is lelkes olvasója, Szent János apokalipszisének, Tacitus történelmi műveinek, Suetonius életrajzainak és mellettük a kor divatos filozófiai műveinek újraolvasása után, megpróbált kitalálni egy alakot, aki annak az időszaknak bűneit és paráznaságait saját szemével, közelről láthatta, de szerencsésen túlélte, hogy utána felidézhesse mindazt, aminek tanúja volt. Ez a szemtanú olyan ember, aki jól lát, de őt nem veszik észre; jelentéktelen külsejű, csúnya kis írnok a császári palota hivatalában. Szerencsétlen külseje a szerencséje. A szépek, a daliásak, a látványosak – akár bűnösök, akár ártatlanok – belepusztulnak a történelem kavargásába. Az okos és művelt jelentéktelenek legyőzhetetlenek; ők a túlélők, ők a szemtanúk. Az ő „alulnézetében”, mint politikai, bűnös és erotikus kalandok sorozata vonul itt az olvasók elé Caligula, Claudius és Néró vérgőzös és cselszövényes, orgiákkal és tömeggyilkosságokkal teljes két évtizede.
(Hegedüs Géza)
Ha az olvasó történetesen találkozott a szerző A magyar irodalom arcképcsarnoka című könyvével, akár úgy is tekintheti, hogy most annak második kötetét tartja a kezében. Hiszen amiként abban, úgy ebben is kereken száz magyar író és költő arcképvázlatát ismerheti meg; s minthogy ez a könyv később jelenik meg, mint amaz, tehát sorrendben: ez a második kötet. Holott mégsem az, és nagyon kérem az olvasót, ne is tekintse annak. Először is: itt szó sincs semmiféle időbeli folytatásról, itt is nagyon régiekkel – XVI. századbeliekkel – kezdődik a névsor, és nemrég elment kortársakkal végződik. De még csak azt sem lehet mondani, hogy okvetlenül értékrendbeli különbség van a két könyv felidézte íróművészek között. Egyszerűen arról van szó, hogy itt most azokról beszélek, akik ezért vagy azért nem fértek el abban az Arcképcsarnokban. Mert az ugyan igaz, hogy irodalmunk legvitathatatlanabb klasszikusairól a szerző – mármint én, aki e sorokat írom – az előző kötetbe írta-vázolta azokat a bemutató mondatokat, amelyekkel jelezni kívánta, hogy őbenne milyen fővonásokkal rajzolódnak ki ezek a legnagyobbak, ámde ezeknek a kétségtelenül legnagyobbaknak, legjelentékenyebbeknek a száma alig-alig haladja meg a tucatot. Hogy őmelléjük kik kerültek abba az Arcképcsarnokba, azt nagymértékben meghatározta a szerző saját ízlése, olvasói emlékeinek követelőzése vagy egyik-másik alak életrajzi érdekessége. És mivel négy-öt írógépelt oldalnál rövidebben nemigen lehet valamelyest is szemléletes képet vázolni egy-egy íróról, száz ilyen vázlatnál több pedig nem fér még egy viszonylag terjedelmes kötetbe sem – tehát a kerek százas szám varázsa (amely Dantét is igézte, hogy Isteni színjátéka éppen száz énekre terjedjen, és Boccacciót is arra csábította, hogy száz novellából állítsa össze Dekameronját, és még a mi Szerb Antalunkat is ösztönözte, hogy száz versből építse fel a szerintem mindmáig legszebb magyar nyelvű költői antológiát) nekem is azt az egyáltalán nem irodalomtörténeti, hanem irodalmi játéknak tekinthető komponáló igényt adta, hogy kereken száz ugyanolyan hosszú – illetve ugyanolyan rövid – arcképpel igyekezzem vágyat ébreszteni az olvasókban kimeríthetetlen kincsestárunk, a magyar irodalom minél teljesebb birtokba vételére.
©2018 GoogleSite Terms of ServicePrivacyDevelopersArtistsAbout Google
By purchasing this item, you are transacting with Google Payments and agreeing to the Google Payments Terms of Service and Privacy Notice.