Bédekker

JATEPress Kiadó
2
Free sample

Ez a kötet két elbeszélést, ha úgy tetszik, fiktív útirajzot tartalmaz. A Lengyel történet fő motívuma a hetvenes évek államszocializmusban felnőtt fiatal értelmisége kalandvágyának, illetve e vágyak behatároltságának megmutatása. Az ‘utazás’ pozicionáltsága lengyelországi epizódok és egy amerikai szereplő koordinátái között rajzolódik ki. A második történet, a Portugália, későbbről, a kilencvenes évek közepéről datálódik. Ez már egy más világról szól, a posztkommunista és Európa felé igyekvő Magyarország találkozásáról egy másik feltörekvő, az Európai Unió áldásait már élvező, ugyanakkor megejtő és fantasztikus hagyományokat őrző Portugáliával. Fiktív útinaplóm nem az ellentétről, az utazás lehetetlenségéről szól, hanem a kapcsokat keresi, a mégoly ingatag függőhidat, melyek egymástól oly távoli, s mégis otthonosan rokon országainkat és kultúránkat összekötik.
Read more
Collapse

About the author

Szőnyi György Endre a Szegedi Tudományegyetem Angol tanszékének egyetemi tanára, az “Angolszász irodalmak és kultúrák” doktori program vezetője, valamint a Hungarológia és Közép-Európa Tanulmányok Nemzetközi Oktatási Központ igazgatója. Korábban tíz évig vezette az Angol-Amerikai Intézetet, valamint három évig dékánhelyettes volt a Bölcsészkaron. Jelenleg a Közép-Európai Egyetem Történeti Intézetének eszmetörténész professzora. Szakterülete az irodalom, kultúr- és eszmetörténet; kutatási területei a kultúraelmélet, az anglisztika, a hungarológia, valamint a nyugati ezoterizmus kultúrtörténete. 

Read more
Collapse
5.0
2 total
Loading...

Additional Information

Publisher
JATEPress Kiadó
Read more
Collapse
Published on
Sep 11, 2014
Read more
Collapse
Pages
143
Read more
Collapse
ISBN
9789633152065
Read more
Collapse
Read more
Collapse
Read more
Collapse
Language
Hungarian
Read more
Collapse
Genres
Fiction / General
Travel / Essays & Travelogues
Read more
Collapse
Content Protection
This content is DRM protected.
Read more
Collapse
Read Aloud
Available on Android devices
Read more
Collapse

Reading information

Smartphones and Tablets

Install the Google Play Books app for Android and iPad/iPhone. It syncs automatically with your account and allows you to read online or offline wherever you are.

Laptops and Computers

You can read books purchased on Google Play using your computer's web browser.

eReaders and other devices

To read on e-ink devices like the Sony eReader or Barnes & Noble Nook, you'll need to download a file and transfer it to your device. Please follow the detailed Help center instructions to transfer the files to supported eReaders.
A félvér azoknak szól, akiknek a szívében mélyen még van helye a
káprázatos, képzeletbeli világokba csalogató meséknek. Becsület,
hősiesség és bátorság áll szemben a csalárdsággal és ármánnyal, mindez
alaposan átitatva a mágia hatalmával.   Cameriol megüresedett
trónjáért folyik a harc, ahol minden eszköz megengedettnek tűnik a
hatalom megszerzésére. Ezekben a zaklatott, cselszövésekkel terhelt
időkben egy kényszerű alku miatt kötött házasság nehezíti meg a főhősök
amúgy sem felhőtlen életét. Narya és Asaret két haragban álló klán
sarja, kik inkább tekintik egymást ellenfélnek, mint szövetségesnek. A
lány a varázstudó lengoni nép leszármazottja, vérében hordozza a mágiát.
A környezete megveti, a népek félik az erejét. Mialatt az ország
feltartóztathatatlanul belesodródik a háborúba a leigázó veszedelmes
barlingokkal, addig Narya hatalma egyre nő és megismeri a mágia sötét
oldalát, a bensőjében szunnyadó erőt. A kilátástalan helyzet
szövetségesekké kovácsolja a durcás hitveseket, hogy együtt szálljanak
szembe a királyságért. A múltból egy elfeledett árnyék bukkan fel, hogy
revánsot vegyen a régi sérelmekért és rettegésbe taszítsa Cameriolt. Nem
másra vágyik, mint a trónra. A királyhoz hű nemesek kétségbeesett
küzdelemmel próbálnak szembeszállni a gonosz ellenféllel, akár még Narya
mágikus hatalmát is felhasználva. A háború elkerülhetetlen. A
lendületes kalandregény eseményei egy elképzelt világba kalauzolják el
az Olvasót, hogy feltárják a birodalom rejtélyeit és rabul ejtsék a
képzeletet.
A második részben évekkel később folytatódik Narya és társainak kalandos
története, mely ezúttal sötétebb, zordabb, mint valaha. A békéért
valakinek nagy árat kell fizetnie.   A félvér folytatódik! Cameriol
békéje megszilárdulni látszik az új királynő uralkodása alatt. A régi
háború árnyéka elhomályosult. Narya életét beárnyékolja egy tragédia,
aminek következtében visszavonultan él, hátat fordítva a mágiának. Hol
van már a rettegett lengoni mágus? Egy váratlan látogató érkezése
felzaklatja a kedélyeket és gyökeres változásokat hoz az asszony
életébe. Az uralkodó és a nemesek ellenségesen fogadják a vendéget és
Naryát elítélik a merész döntéseiért, melyek súlyos következményekkel
járnak. Nincsenek támogatói, senki, aki kiállhatna érte. Egyedül kell
viselnie a ránehezedő súlyos terhet. Egyvalaki kel a védelmére, épp az a
személy, akinek a jelenléte felháborodást és gyanakvást kelt az
emberekben. Elérkezik az idő Narya számára, amikor meg kell ismernie a
varázstudó népet, akiktől a képességeit örökölte. Háború sem kell hozzá,
hogy számtalan ellenséget szerezzen magának és kitaszítottá váljon a
tulajdon hazájában. Minden bátorságára és erejére szüksége lesz, hogy
szembenézzen a rá váró nehézségekkel. A legnagyobb csatákat nem
feltétlenül kardokkal kell megvívni és a mágia ereje sem adhat védelmet
minden ellen. Lehet-e tartós egy lengoni boszorkány boldogsága, ha
minden összeesküszik ellene? Milyen súlyos következményekkel kell
szembenéznie? Kiből válik ellenség és kiből barát? Milyen árat kell
fizetni a békéért? A félvér második részében folytatódik Narya kalandos
története, mely ezúttal sötétebb, zordabb, mint valaha.
A történet a gengsztervilágban játszódik,egy várost két maffiacsalád
ural. Carla és Jimmy, akiknek meghaltak a szülei, kényszerűségből az
alvilághoz csapódnak. Carla egy bordélyházban kezd dolgozni, Jimmy a
Caroda családnál kap munkát.
A Caroda család azon van hogy átvegye a
hatalmat a város 11. körzete felett, mely komoly vérontással járhat,
azonban a család feje azon gondolkodik, hogyan oldja meg ezt a legkisebb
áldozatok meghozatalával.

Egy véletlen segítségével a
legnagyobb megvesztegethetetlen maffiaellenes szenátort sikerül sarokba
szorítania, így megtörténik a körzet feletti hatalomátvétel, mely
maffiaháborúhoz vezethet…
Carlába beleszeret egy multimilliomos, aki
kiemelő őt a bordélyházból, testvére Jimmy pedig egy gentlemanhez méltó
módon segít egy jómódú hölgynek, akivel egymásba szeretnek.
Hogy hogyan szövődnek a szálak, mely meglepő fordulatokat hoz a történet, olvasd el a regényt, ígérem nem fogsz csalódni….
Szerző

Vito Caroda hasonlóan járt el mint Luca Martello. Ő is készülődött,
ugyanúgy megkapta az embereitől a jelentést, hogy a Martello család pár
embere is a helyszínt őrzik. Ő is vigyorgott. Tisztelte Luca Martellot,
nem becsülte alá, mondhatni a körülményekhez képest még kedvelte is.
Nagyot sóhajtott. Tudta hogy ma bandaháború veszi kezdetét és azért ő
lesz a felelős. Megegyezhetnének békésen is de nem akart. Végre talált
egy ürügyet hogy a területét növelhesse, súlyos dollármilliárdokat
jelentett akár egy utcányi rész is. Magában még hálás is volt az elhunyt
terjesztőnek, hogy ilyen kalamajkába sodorta a családokat.- Carlo. - az
elhunytak családjáról gondoskodtatok?- Természetesen. Mindkét özvegy
minden héten megfelelő mértékű összeget kap hogy el tudják látni a
gyerekeiket, ki tudják fizetni a lakbért.- Jól van. - nyugtatta
lelkiismeretét Vito. - Gondolkodtam a ma estén. Nem akarok békésen
megegyezni, területet akarok. - nézett Carlora a Don.- Értem. -
válaszolta elgondolkodva a consigliere jól tudva, hogy
dollármilliárdokról beszélnek pro vagy kontra. - De az háborúval jár,
akkor a rendőrfőnököt is a mi oldalunkra kell állítani és itt van
ráadásul az a kutyautő szenátor, aki egyre jobban szorongatja a tökünket
a nyavalyás törvényjavaslatával amit ha keresztülvisz, még nehezebb
dolgunk lesz.- Tudom, tudom. De szükségünk van nagyobb területre ahhoz,
hogy még több politikust tudjunk megvenni és még nagyobb hatalomra
tegyünk szert. Ha mi nem tesszük meg, akkor megteszi Luca Martello és a
végén ő söpör el bennünket.- A háború kemény dolog. Sok özvegyről kell
majd gondoskodnunk.- Próbáljunk valamit kitalálni amivel úgy a sarokba
szorítjuk Luca Martellot, hogy nem lesz más választása mint hogy
átengedi nekünk a 11. körzetet.- De mit? - kérdezte a consigliere.- Még
nem tudom. Ma még csak hallgassuk meg mit ajánljanak, tereljünk, ne
adjunk konkrét választ és meglásd, jön majd magától a jó megoldás.- Úgy
legyen. - dünnyögte Carlo.- Vigyük magunkkal ezt az új fiút, Jimmy
gyereket is, had lássa hogyan mennek a dolgok. - utasította a Don
Carlot. - És vigyük magunkkal Ron-t is. A két fiatal úgy illik egymáshoz
mint két testvér, mindkettő csupa dinamizmus.- Rendben, eligazítom
őket. - állt fel Carlo. - A kocsiban találkozunk. - ment ki az
ajtón.Vito Caroda ugyanúgy mint Luca Martello belenézett a tükörbe, ő is
megigazította öltözékét, intett az embereinek akik komor arccal
felállva mentek főnökük után. Akár a halálba is.
*
Martin Roy
egész nap izzadt pedig nem is volt meleg. Felváltva nézte a két
gengsztercsalád tagjait és rögtön levágta hogy gyűlés lesz nála. Az
pedig akár vérfürdőbe is torkollhat. Nem tudta mit csináljon. Bezárjon
aznapra? Lemondja a foglalásokat? Értesítse a rendőrséget? De tudta hogy
azt végképp nem teheti, így egész nap kétségek között vergődött. Mivel
semmit nem mert tenni, úgy döntött hogy a sorsra bízza magát, annak
örült, hogy a család emberei a teraszon foglaltak helyet. Az a jó ötlet
jutott eszébe, hogy a teraszon lévő összes asztalra ráteszi a foglalt
cédulát és a vendégeket csak és kizárólag a benti helyiségben helyezi el
arra való hivatkozással hogy a teraszon lévő asztalokat lefoglalták.
Ami igaz is, nem? - mosolygott magában. Lefoglalta a maffia. Összehívta a
pincéreit a hátsó helyiségbe.- Gyerekek, van egy kis gond. - közölte
velük.- Igen? - kérdeztek vissza.- Látjátok a férfiakat a teraszon? -
mutatott kifele.- Igen. - hangzott az egyöntetű válasz.- A két
ellenséges maffiacsalád tagjai akik a városunkban működnek. Úgy vélem,
ma este itt valamilyen megbeszélés lesz ami végződhet bárhogy.A pincérek
összenéztek de nem szóltak semmit.- Aki gondolja, hazamehet, de
megjegyzem, nem örülnék neki mert a belső helyiségben ugyanúgy megy a
vendéglátás. Viszont aki marad, ma estére dupla pénzt kap, aki elmegy,
ahelyett viszont mást kell azonnalosan felvennem. - hangzott el a
burkolt célzás.A pincérek összenéztek és mindannyian közölték, hogy
maradnak. Nemcsak a pénz miatt hanem mert kíváncsiak voltak a két
maffiacsalád fejére akit addig csak hírből ismertek de személyesen nem
láttak még soha.- Örülök hogy így döntöttetek. Ha esetleg valami
lövöldözés tör ki vagy hasonló, akkor húzzátok el a csíkot, mindenki a
maga életével törődjön. - óvta őket a tulajdonos.- És a vendégek? -
aggodalmaskodott az egyik pincérnő.- Most mit csináljak? - mentegetőzött
a tulaj. - A két család nem kérte hogy mondjam le a vendégeket, akkor
kérhettem volna tőlük azt a pénzt amitől elestem volna, de így...
kihagyni egy napot, tudjátok hogy nem megy olyan jól.- És ha nekik esik
bajuk? - aggodalmaskodott a másik.- Most mit mondjak. Rosszkor voltak
rossz helyen. - válaszolta szatírikusan Martin Roy. - Én is aggódok de
nincs mit csinálni. Ti mindenesetre legyetek résen és fogjátok be a
szátokat. Akinek eljár a szája, higgyétek el, a maffia megtalálja.A
pincérek értették a burkolt fenyegetést és elhallgattak. Ezt követően
szótlanul tették tovább a dolgukat, szolgálták ki a beszállingózó
vendégeket és a szemük sarkából figyelték a teraszon ülő férfiakat akik
látszólag a legnagyobb nyugalommal iszogatták italjaikat, a valóságban
pedig feszülten nézték egymást, ők sem tudták mi várható az este.Este
hat óra körüli időben szinte egyidőben érkezett meg a két család,
autóikkal elfoglalták a parkolóhelyek nagy részét, pár ember a kocsiknál
maradt nehogy a másik családnak bombát legyen kedve rakni az autó alá.A
bejáratnál a két család feje szertartásosan megölelte egymást és mint
két jóbarát, bevonultak az étterembe át a belső részen és helyet
foglaltak kint a teraszon. A középső asztalnál foglalt helyet a két
főnök, mellettük a két consigliere, az embereik körben a szélső
asztaloknál.A pincérek összenéztek. Bár arcról nem ismerték a
maffiafőnököket, a helyzetből egyértelmű volt számukra hogy kik ők.- Jó
estét, Uraim! - köszöntette őket maga a tulajdonos. - Micsoda
megtiszteltetés hogy az én szerény éttermemet választották vacsora
céljából. - udvariaskodott a tulajdonos.- Jó estét Martin, hogy van? -
köszönt vissza Vito Caroda.- Jól, köszönöm. - válaszolta Roy.- És a
család? - hangzott el Luca Martello-tól.- Ők is jól vannak. - izzadt
most már Martin Roy. - Mit hozhatok Önöknek? Rakta eléjük az étlapot.-
Magára bízzuk, ugye? - nézett Vito Luca-ra.- Hát persze. - válaszolta
elegánsan Luca.- Italt? - kérdezte Martin.- Valamilyen jó évjáratú
vörösbor? - nézett kérdőn Vito Lucára.- Nekem megfelel. - hangzott el
ismét a beleegyező válasz.- Értem, akkor bízzák csak magukat rám és tíz
ujjukat is megnyalják, máris intézkedem.Eközben a többi pincér a két
család embereit szolgálták ki, vették fel a rendeléseket és megkezdődött
a minél gyorsabb kiszolgálásuk.A két család feje megvárta míg a kapkodó
pincérek telerakják az asztalt a finomabbnál finomabb előkészített
ételekkel, komótosan szedtek maguknak, elkezdtek enni és amíg be nem
fejezték, csupa semleges dologról beszélgettek.Az étkezés végén amikor a
pincérek leszedték a tálakat, tányérokat és már csak a bor volt az
asztalon, akkor tértek a tárgyra.- Történt egy kis sajnálatos esemény a
két család között. - kezdte Luca Martello.- Így van, sajnos így van. -
válaszolta Vito Caroda.- Mindannyian jól tudjuk, hogy az ifjúság
hevessége okozta ezt a szörnyű dolgot. Az egyik emberünk megdugta az Ön
emberének a nőjét amire az bedühödött, összekaptak és a sajnálatos
végkimenetelt mindketten tudjuk.- Hát igen, ez a fiatalság... -
játszotta a megértőt Vito de résen volt. - Ami megtörtént az megtörtént,
de mégsem mehetünk el szó nélkül mellette.- Így van, teljes mértékben
igaza van. De hát mit tehetünk. Mondja meg hogy hogyan oldjuk meg és
megtesszük ami tőlünk telik.- Nem tudom, igazán nem tudom. Két nagyon
komoly tapasztalattal bíró emberünket veszítettük el.- Igen, tudom, mit
ajánlhatunk fel kompenzációként?- Ön mit javasol? - kérdezett vissza
Vito Caroda aki kíváncsi volt Luca mit ajánl fel.- Hááát, gondolkodtam
róla. A fiatalt majd én megbüntetem, természetesen az özvegyeknek is
adunk támogatást.- Nagyon helyes. - bólogatott egyetértően Vito. - De ez
még mindig nem arányos azzal ami történt, ráadásul a vele lévő másik
emberünket is ki lett nyírva.- De elborult az agya, tudja, fiatalság,
hevesség. - védte emberét Luca.- Először arra gondoltunk, hogy
terjeszkedésre pályáznak. - puhatolózott Vito Caroda.- Én? Ugyan már!
Évekkel ezelőtt megegyeztünk a területhatárral kapcsolatban. -
válaszolta Luca aki előre látta hogy Vito erre fogja vinni a megbeszélés
fonalát.- Talán újra kéne gondolni. - válaszolta élesen Vito.- Mire
gondol pontosan? - kérdezett most már nyersebben Luca.- Kompenzációként a
11. körzetet szeretnénk. - válaszolta nyugodtan Vito.- Szó sem lehet
róla. - vágott vissza Luca. - Az túl nagy mértékű kártalanítás lenne.-
Pedig kevesebbel nem elégszünk meg. - válaszolta Vito.- Ugyan, ugyan!
Próbáljunk valamilyen megoldást találni, a 11. körzetet nem adjuk át
harc nélkül, egy háború pedig nem tenne jót egyikünk üzletének sem.
Olyan jól megvoltunk egymás mellett eddig. - fogta szinte könyörgőre
Luca.- Az igaz, de a torta nagyobb szeletje jutott a Martello családnak,
egyenlő arányokat akarok, az pedig a 11. körzettel lenne megoldva.- Még
átgondolom. -hangzott el a terelő válasz.A két consigliere egy szót sem
szólt, a terasz szélén ülő emberek is felfigyeltek az emeltebb hangú
beszélgetésre de mivel utasítást nem kaptak, nem csináltak semmit.-
Beszéljünk még. - állt fel Vito Caroda befejezettnek tekintve a
megbeszélést. A két férfi felállt és farkasszemet nézve. Mindketten
tudták, hogy ez volt az utolsó alkalom amikor békésen ültek egymás
mellett, kimondatlanul is tudták, hogy megkezdődött a háború a két
család között. Szertartásosan megölelték egymást és a két család
látszólag békésen kivonult az étteremből és elhajtottak.Martin Roy és az
emberei megkönnyebbülve szedték le az asztalokat és vették el a
központi asztalról a hatalmas összeget melyet a két Don otthagyott. Több
volt mint egyheti bevétele. De több aggodalmat is okozott az az egy óra
mint az egész heti idegeskedés a vendégek körül. Remélte hogyha lesz
következő találkozó, azt már nem nála rendezik meg félve attól, hogy az
már nem békés találkozó nem lesz...
©2019 GoogleSite Terms of ServicePrivacyDevelopersArtistsAbout Google|Location: United StatesLanguage: English (United States)
By purchasing this item, you are transacting with Google Payments and agreeing to the Google Payments Terms of Service and Privacy Notice.