Leopold, az elhagyott és kizsákmányolt árva gyerek a 18. század egyik legnagyobb zeneszerzője lehetett volna, mégis korának legrettegettebb gyilkosává vált. Elképesztő hallása a zene koronázatlan királyává tette, de ő nem akart király lenni, nem akarta, hogy emberek döntsenek felette: A zene istenének képzelte magát, aki mindenkit leigázhat és embergyűlöletét előbb mások, végül önmaga ellen fordította.
Tamas Garam második regényében sem fukarkodik a meglepetésekkel és az izgalmakkal. Leplezetlenül tárja elénk a korabeli Bécs eltorzult jellemeit és az életben maradás vastörvényeit, miközben elgondolkoztatja az olvasót a zene hatalmáról.