A következő Magyarország: Politikai együttműködés, nagykoalíció és társadalmi kohézió

Méltányosság Politikaelemző Központ
22

Csizmadia Ervin vadonatúj e-könyve

Nincs ember, aki nem szeretne jobb, élhetőbb Magyarországot. És nincs ember, aki meg tudná mondani, hogyan juthatunk ennek közelébe.

Jelenleg úgy tűnik, Magyarország végletesen kettéosztott. Van benne egy túlsúlyos, kétharmados jobboldal, amely – sokak szerint – teljesen felforgatta az ország alkotmányos rendjét és a diktatúra közelébe juttatta az országot. Mások úgy vélik: a Fidesz csak csúcsra járatja a választóktól kapott felhatalmazást.

Csizmadia Ervin új könyve egyik vélekedést sem osztja. Illetve elismeri, hogy önmagában mindkét oldalnak vannak (nem is csekély) igazságai, de a kettőből külön-külön és együtt sem áll össze semmilyen konstruktív kibontakozási program.

Azt már mindannyian tudjuk, hogy a manapság jól ismert szlogen – „Orbán takarodj” – nem elég. Az ellenzék részéről program kellene, annak azonban még csak körvonalai sincsenek.

A szerző azonban nem akarja minden problémánkért a pártokat, a politikai osztályt vagy akár a civil társadalmat okolni. A szerző politológus. S mint ilyen, saját szakmája eszközeivel próbálja felfejteni a problémák okait. Ezen művelet közben türelmes és aprólékos munkára törekszik, s igyekszik elkerülni mindenfajta egyoldalúságot. Ha egyoldalúan elemezne, esélye nem nyílna arra, hogy megértse a helyzetet. A helyzet ugyanis nem egyszerű. Nem is adható rá könnyű és sommás válasz.

Azaz hogy mégis: Magyarországnak belátható időn belül valódi politikai együttműködésre, kormányzástechnikailag pedig nagykoalícióra van szüksége. Mindezt pedig annak érdekében, hogy mi így együtt úrrá lehessünk legnagyobb gondunkon, azon, hogy a magyar társadalomban semmilyen kohézió, összetartás nincs. Két Magyarország hadakozik egyre elkeseredettebben egymással.

Ez persze nem egyedi helyzet nálunk. Modern történelmünk során, 1867-től napjainkig, sokszor volt úgy, hogy az ország két fele keményen egymásnak feszült, függetlenül attól, hogy kétharmadosak, négyötödösek, netán még nagyobbak voltak a kormányok.  Bármiféle képlet volt, sose volt jó. Az alkotmányos kiegyezés rubikonját sosem sikerült átlépni. 1990 azért jelentett eufóriát, mert akkor azt hittük, nem csak a diktatúrát, de az alkotmányos megosztottság régi hagyományát is a lomtárba tesszük.

Ma már látjuk: nem tettük. A lomtárból újra előkerültek a jelmezek.

De Csizmadia a történelmet komolyan veszi, és azt az eretnek gondolatot veti fel, hogy a történelem egyáltalán nem fölösleges múltba fordulás, sokkal inkább tanulás. Azért érdemes vizsgálnunk történelmi folyamatokat, hogy egyáltalán megértsük, miért tartunk ott ma, ahol tartunk. Megértsük például ennek a kettéosztottságnak a történelmi gyökereit, s azt, hogy ez a hagyomány miért eleven ma ismét.

A könyv a „következő Magyarországról” szól. S arról, hogy hogyan lehetne elmozdulni egy együttműködőbb politikai kultúra felé. Az együttműködés azonban nem alakul ki magától. Arra hosszasan fel kell készülni, annak mibenlétét meg- vagy újra kell tanulni.  Ahogyan a nagykoalíciós kormányzás se pottyan majd az ölünkbe. Pedig előbb-utóbb égető szükségünk lesz rá. Hogy miért? Elmondja a könyv.  

Természetesen ma mindez vágyálomnak tűnhet. De ami ma vágyálom, holnap talán valóság. Európa számos országában pedig nem is holnapi, mai valóság. Németországban és Ausztriában korábbi politikai ellenfelek közösen kormányoznak.

Magyarországon a politikai ellenfelek folyamatosan távolodni akarnak egymástól. Eljön egy pont, amikor már nincs hova távolodni, ha csak nem a tejútra. Ilyenkor kell megtervezni a közeledés stratégiáját.

Csizmadia Ervin érveket és ellenérveket mérlegre téve valami ilyesmire vállalkozik.

Csizmadia Ervin: A következő Magyarország. Politikai együttműködés és társadalmi kohézió. Méltányosság Politikaelemző Központ, 2015. 

Read more

About the author


Read more
3.7
22 total
Loading...

Additional Information

Publisher
Méltányosság Politikaelemző Központ
Read more
Published on
Feb 25, 2015
Read more
Pages
108
Read more
ISBN
9786158018708
Read more
Language
Hungarian
Read more
Genres
Political Science / General
Political Science / History & Theory
Read more
Content Protection
This content is DRM free.
Read more
Read Aloud
Available on Android devices
Read more

Reading information

Smartphones and Tablets

Install the Google Play Books app for Android and iPad/iPhone. It syncs automatically with your account and allows you to read online or offline wherever you are.

Laptops and Computers

You can read books purchased on Google Play using your computer's web browser.

eReaders and other devices

To read on e-ink devices like the Sony eReader or Barnes & Noble Nook, you'll need to download a file and transfer it to your device. Please follow the detailed Help center instructions to transfer the files to supported eReaders.
A XXI. században csaknem kétmilliárd keresztény és 800 millió mohamedán él Földünkön. A magukat zsidónak vallók száma mintegy 12–14 millió. Ebből is látható, hogy a zsidóság egésze létszámát tekintve egy viszonylag kis vallási és népi közösséget alkot, amely kevesebb, mint a Földünkön élő hétmilliárd ember egynegyed százaléka.
A zsidóság, a judaizmus és a zsidó szervezetek befolyása azonban nem mérhető a zsidó öntudattal rendelkezők számával. Milton Himmelfarb amerikai zsidó író ezt így fejezte ki:
„Minden zsidó tudja, hogy mennyire átlagember önmagában. Ha viszont együtt vesszük számításba őket, akkor nagy dolgokra képesek, és megmagyarázhatatlanok... A zsidók száma a világon kisebb, mint egy pici hiba a kínai népszámlálásban. Mi mégis nagyobbak vagyunk, mint a létszámunk. Nagy dolgok történnek körülöttünk és velünk.”

A különböző országokban élő zsidó közösségek államot alkotnak az államban, és csak azt engedik be maguk közé teljes jogú tagként, aki genetikailag, etnikailag, vérségileg is hozzájuk tartozik. Szigorúan számon tartják, hogy saját törvényeik szerint ki számít zsidónak, és ki nem. Amikor a zsidó közösségek elkülönülnek, lényegében kizárják maguk közül mindazokat, akiket ők nem tartanak zsidónak. Vagyis szigorúan kirekesztő magatartást tanúsítanak. Ugyanakkor viszont a befogadó népektől elvárják, hogy azok ne tartsák számon azt, hogy ők zsidók, és őket minden szervezetbe pontosan ugyanolyan feltételekkel bocsássák be, mint ahogyan azt megtehetik a befogadó nemzethez tartozó személyek. Az emancipációnak és az integrációnak a legkisebb korlátozását is kirekesztésként ítélik el. De nemcsak a többség tudja kirekeszteni a kisebbséget, a kisebbség is ki tudja rekeszteni magából a többséget. Ezért ma már a maximálisan megszerveződött zsidó közösségek kvázi államot alkotnak az államban, amelynek a polgárai olyan privilégiumokat élveznek, amelyeket a többségi befogadó nemzet átlagpolgárai nem élvezhetnek.
A tudatbefolyásolás jelenlegi gyakorlata

A gyakorlati alkalmazás szempontjából tudatbefolyásoló agykontrollnak azokat a módszereket tekinthetjük, amelyeket a célszemély tudomása és hozzájárulása nélkül rejtve alkalmaznak azért, hogy magatartását megváltoztassák. Erre sor kerülhet olyan helyeken, mint a célszemély otthona, és eddig leginkább a sajátjának tartott észbeli, lelki tevékenysége, agyműködésének egésze. Mindez megkülönbözteti az agykontrollal végrehajtott bűnözést a szokásosnak és jogszerűnek tekinthető társadalmi behatástól. A normális szexuális kapcsolatot is bűncselekménnyé alakítja át az önkéntesség helyébe lépő erőszak. A tudatbefolyásolás egyik formája, amikor működtetői a nyilvánosság tereit használják a célszemély zaklatására. Ilyen lehet az utca, az internet, az elektronikus és a nyomtatott tömegtájékoztatás. Az irányítóknak a látókörébe kerülhet találomra is egy személy. Ez akkor alakul át agykontrollá, amikor megfigyelése rendszeressé válik, és zaklatását kombinálják a személyes információk megszerzésével. A cél tehát totális megfigyelés alá helyezni egy személyt, és az így szerzett információkat felhasználni tudatának és magatartásának befolyásolására. A megfigyelési eszközök a telefonlehallgatástól a lakásokba, valamint az autókba elhelyezett audiovizuális „poloskáktól” és az internet ellenőrzésétől egészen a legfejlettebb műbolygós megfigyelésig, a szuperérzékeny elektromágneses érzékelőrendszerek komputeres elemzéséig terjednek, beleértve az implantátumoknak az emberek testébe való – hozzájárulásuk nélkül történő – beültetéséig. A célszemély ingerléséhez felhasználják a zaklató telefonhívásokat, az utcai megfigyelést, híresztelések terjesztését, az elektromos megvilágítás manipulálását, az internetes üzenetek zavarását, a mikrohullámú eszközök és az akusztikus fegyverek bevetését, az elektronikus és nyomtatott tömegtájékoztatásban elhelyezett üzeneteket, hangok továbbítását, amit csak a célszemély hall, továbbá az agyműködés közvetlen stimulációját.

Vannak olyan áldozatok, akiket gyermekkorukban kínzással kondicionáltak, rendszeresen hipnotizáltak és elektrosokkoltak, vegyszerekkel és kábítószerekkel, valamint beültetett szerkezetekkel zaklattak. Ezeket az agykontroll-technológiákat és -technikákat túlnyomórészt olyan polgárokon alkalmazták, akiknek erről nem volt tudomásuk, és akik ehhez nem is járultak hozzá. Sok áldozat gyógyíthatatlan agykárosodást szenvedett és igen sokan súlyos lelki zavarokkal küszködnek. A súlyos betegek között vannak provokátorok is, akiknek az a feladata, hogy az igazi betegeket lejárassák és társadalmi hitelüket aláássák. A legtöbb áldozat élettörténete valamilyen katonai vagy hírszerző ügynökséghez kapcsolódik. Már ez a rövid felsorolás is érthetővé teszi, hogy az agykontrolláldozatok miért annyira bizalmatlanok mindenkivel szemben, és miért nem készek valakit a vezetőjükké választani. Ezért egy vezető nélküli ellenállás folyik, de ezt is hatékonyabbá lehetne tenni. Az agykontrolláldozatok sorsa erőteljesen emlékeztet a kínzásokon átment hadifoglyokéra. A különbség az, hogy az agykontrolláldozatok nem tudják, hogy miért kínozták meg őket, nincs olyan támogató csoportjuk, mint a foglyul ejtett katonáknak, akik számíthatnak többi bajtársuk és hazájuk támogatására. Az agykontrollal történő zaklatás széles körben zajlik. Egy fogságból visszatérő hadifogoly, akit megkínoztak, vigasztalást nyerhet abban, hogy mindezt hazájáért, nemzete biztonságáért kellett átélnie, elviselnie. Az agykontroll-visszaélések áldozatainak még ez az elégtétel sem jut, mert ha panaszkodnak, csak nevetség tárgyaivá válnak.
A „kolléga és nagy rivális” Henry Kissinger munkásságáról könyvtárnyi irodalom jelent meg, de semmi sem indokolja, hogy mellőzzünk egy olyan életutat - Zbigniew Brzezinskiét - amely van annyira izgalmas, eredeti és hatékony, mint Kissingeré.
Charles Gati könyve egymásra szervesen épülő négy részből áll.

Az elsőben a tanulmányok azonosítják Brzezinski mára már állandósult helyét abban a befolyásos politikai és értelmiségi közegben, amelynek rálátása van az Egyesült Államok nagypolitikai döntéseire: itt születnek meg azok a koncepciók, amelyekre a döntések meghozatalakor a politikai szféra gyakran támaszkodik.

A második rész tanulmányai történeti szempontból elemzik és értékelik a Nemzetbiztonsági Tanácsban eltöltött éveket.

A harmadik az ezt követő időszakot mutatja be, amikor Brzezinski nem látványos, mégis a szó szoros értelmében sorsdöntő missziókat vállalt. Teljesen újszerűen, eddig ismeretlen tényeket felsorakoztatva mutatja be például II. János Pál pápa és Brzezinski „konspirációit”, melyek mintegy felgyorsították a lengyel rendszerváltást.

Az utolsó fejezet egyfajta személyes számadás a professzorról, az amerikai értelmiségiről és a lengyel hazafiról.
A bevezetőt Charles Gati írta, ő maga válogatta a tanulmányokat, és ő kérte fel a szerzőket, akik között olyan, világszerte jól ismert személységek vannak, mint Francis Fukuyama filozófus, Adam Garfinkle, a The  American  Interest  alapító főszerkesztője, vagy David J. Rothkopf, a Foreign Policy folyóirat igazgatója. Az előszót Jimmy Carter jegyzi, akinek az elnöksége idején Brzezinski nemzetbiztonsági tanácsadóként élete legmagasabb közéleti pozícióját töltötte be.

(Ara-Kovács Attila)

 

©2018 GoogleSite Terms of ServicePrivacyDevelopersArtistsAbout Google
By purchasing this item, you are transacting with Google Payments and agreeing to the Google Payments Terms of Service and Privacy Notice.