A kártyavizsgálat egy módszer a gyakorlatból való valós adatok gyűjtésére. Egy tipikus kártyavizsgálat során a klinikus egy kis mennyiségű adatot gyűjt a kártyán egy klinikai találkozás alapján. Az adatokat egy központi eszközzel, az elemzési eredményeket pedig a vizsgálat résztvevőivel és nagyobb közönséggel osztják meg.
A kártyavizsgálati módszer úttörője az Ambulatory Sentinel Practice Network (ASPN) volt, és a módszert más gyakorlatalapú kutatóhálózatok is kibővítették. Kidolgoztak egy IRB protokollt az emberi alanyok védelmének egyszerűsítésére többkártyás hálózatban végzett vizsgálatokhoz.
A kártyás vizsgálati módszerrel különösen jól alkalmazható kutatási kérdések jellemzően olyan egyszerű és könnyen megfigyelhető jelenségekre összpontosítanak, mint például a betegségek előfordulása/prevalenciája, gyakorlati minták vagy klinikai viselkedés, amelyekre vonatkozóan más forrásokból, például orvosi feljegyzésekből vagy felmérésekből nem szerezhetők be könnyen adatok. Egy tipikus kártyavizsgálat meghatározza a felvételi kritériumokat és a vizsgálati időkeretet és/vagy az egyes részt vevő klinikusok megfigyelésének számát.
Ezt az alkalmazást arra tervezték, hogy a vizsgálók számára egy eszközt biztosítson a kártyavizsgálat számítógépen történő megtervezéséhez, a résztvevők meghívásához és az adatok valós időben történő visszavételéhez, valamint a klinikusok számára, hogy részt vegyenek a meghívások elfogadásával, majd okostelefonon történő adatgyűjtéssel.