Isten így szól szolgájához:
Ó, rabszolga, neked csak az van, ami nekem
Ne birtokold magad, én vagyok a teremtője
És nem tiéd a tested, mert én elintéztem
Te mellettem vagy, és az én szavam által jöttem a világra
Ó rabszolga, mondd, hogy nincs isten, csak Isten, akkor állj fel egyenesen, nincs más isten, csak én, és nincs jogom hozzám, és rajtam kívül minden az én kezem munkájából és lelkem zúgolódásából származik.
Ó rabszolga, minden az enyém, ezért ne vitatkozz velem, hogy mi az enyém
Mindent visszaadok, amit a saját kezemmel termelek, és nagylelkűségemmel növelem benne .. Add át nekem mindent.
Tudom, hogy az én hűséges szolgám az, aki engem helyreállított, nem engem
Ó, rabszolga, mindenre teremtettelek, hát hogyan tudnék valamiért a kedvében járni?
Csak azt tiltottam meg, hogy ne ragaszkodj a feletted való féltékenységhez
Ó, rabszolga, semmiért sem örülök neked, még ha a Paradicsom is, akkor sem, ha elfogadod
Azért teremtettelek, hogy velem legyél.. amikor nincs hol és hol nincs hol
A képemre teremtettelek, egynek, egyénnek, hallónak, látónak, beszélőnek
Te vagy az én nézetem, nincs üzlet közted és köztem
Te vagy a bébiszitterem, nincs határ közted és köztem
Ó rabszolga, nincs köztem és közted
Hogy közelebb legyél hozzám, mint magadhoz
Közelebb vagyok hozzád, mint a kiejtésed
Szóval nézz rám, szeretlek nézni téged
Szerző: Dr. Mustafa Mahmoud
Könyvek és tájékoztató kiadványok