Ha Microsoft MS-DOS parancssori shell ablakot használ, a következő parancsokat írhatja be az ablakba.
A DOS parancsértelmező akkor fut, ha egyetlen alkalmazás sem fut. Ha egy alkalmazás kilép, és a memóriában lévő parancsértelmező átmeneti része felül lett írva, a DOS újratölti a lemezről. Egyes parancsok belsőek – a COMMAND.COM-ba beépítve; mások a lemezen tárolt külső parancsok. Amikor a felhasználó beír egy szövegsort az operációs rendszer parancssorába, a COMMAND.COM elemzi a sort, és megpróbálja egyeztetni a parancs nevét egy beépített paranccsal vagy a lemezen lévő végrehajtható programfájl vagy kötegfájl nevével. Ha nem található egyezés, a rendszer hibaüzenetet nyomtat, és a parancssor frissül.
A külső parancsok túl nagyok voltak ahhoz, hogy a parancsfeldolgozóban tárolják, vagy ritkábban használták őket. Az ilyen segédprogramokat a lemezen tárolják, és ugyanúgy betöltik, mint a hagyományos alkalmazásokat, de az operációs rendszerrel együtt terjesztik őket. Ezeknek a segédprogram-parancsprogramoknak a másolatainak egy hozzáférhető lemezen kellett lenniük, akár az aktuális meghajtón, akár a parancsértelmezőben beállított parancsútvonalon.
Az alábbi listában azokról a parancsokról van szó, amelyek egynél több fájlnevet vagy helyettesítő karaktereket (* és ?) tartalmazó fájlnevet fogadnak el, és elfogadják a filespec (fájlspecifikáció) paramétert. Azok a parancsok, amelyek csak egyetlen fájlnevet tudnak elfogadni, úgymond elfogadnak egy fájlnév paramétert. Ezenkívül parancssori kapcsolók vagy egyéb paraméter-karakterláncok is megadhatók a parancssorban. Szóközök és szimbólumok, például "/" vagy "-" használhatók annak érdekében, hogy a parancsfeldolgozó a parancssort fájlnevekre, fájlspecifikációkra és egyéb beállításokra elemezze.
A parancsértelmező megőrzi a parancsoknak átadott paraméterek kis- és nagybetűjét, de maguk a parancsnevek és a fájlnevek nem tesznek különbséget a kis- és nagybetűk között.
Sok parancs ugyanaz sok DOS rendszerben, de néhány parancs szintaxisa vagy neve különbözik.