A távoli jövőben a világ a káosz és a pusztítás helyévé vált. A megmaradt néhány emberi kolóniát folyamatosan fenyegették a portyázók és martalócok vándorló bandái, akik semmiben sem álltak meg, hogy kifosztják és kifosztják.
A kolóniák néhány megmaradt védelmezője a szamuráj és egy harcos volt
Jessicának hívták, aki egyenlő volt. A kardvívás és a harc ősi művészetében tanultak. De nem olyanok voltak, mint a többi harcos és szamuráj.
A hátukon egy jetpack-et viseltek, amely lehetővé tette számukra, hogy időben és térben utazzanak, és ott harcoljanak, ahol szükség volt rájuk.
A misztikusok egy hatalmas csoportja választotta őket, akik felfedezték az időutazás titkait.
Látták azt a pusztítást, ami akkor jön a világra, ha valaki nem lép közbe.
Utaztak az időben, és harcoltak a gonosz erőivel, bárhol is találták őket. Harcoltak a jövő robothadseregei ellen, harcoltak az ősi harcosokkal a múltban, sőt más világokra utaztak, hogy megvédjék az ártatlanokat.
A legnagyobb kihívást az jelentette, amikor visszaküldték őket az időben a feudális Japánba. Ott felfedezték, hogy egy hatalmas sötét úr sok ország felett átvette az irányítást, és sötét mágiáját arra használja, hogy rabszolgává tegye az embereket.
A védők tudták, hogy ők az egyetlenek, akik megállíthatják a sötét urat. Felvették a szamuráj páncélt és felkészültek a csatára. Jetpackiikkel az égbe szálltak, kikerülve a sötét lord erőteljes varázslatait.
A csata hosszú és heves volt, de végül Ők kerültek ki győztesen. Megmentették Japán népét a sötét lord zsarnokságától, és helyet biztosítottak a történelemben minden idők egyik legnagyobb harcosaként.
Továbbutazták az időt, és harcoltak a gonosz ellen, ahol csak találták. Legendák lettek, hősök mindenki számára, aki ismerte őket. És bár tudták, hogy csatáik soha nem érnek véget igazán, elégedettek voltak a tudattal, hogy változást hoztak a világban.