Um þessa rafbók
Az év egyik legjobb könyve (New York Post)
Noah Selvaggio nyugdíjas vegyészprofesszor magányosan éldegél New Yorkban. Szülővárosába, Nizzába készül, hogy megünnepelje nyolcvanadik születésnapját. Gyerekkora óta nem járt Európában, csak az édesanyjától örökölt fotók őrzik a II. világháborús történelmi múlt és a családi legendák titkait.
Telefonhívást kap a gyámügyi hivataltól: ő a legközelebbi rokona a tizenegy éves unokaöccsének, Michaelnek. A fiú apja nemrég meghalt, az anyja börtönben ül, ha Noah nem vállalja a felügyeletét, kénytelenek nevelőintézetben elhelyezni. Noah kötelességtudatból beleegyezik, hogy magával vigye a fiút a nizzai vakációra.
Sok minden megváltozott ebben a híresen elbűvölő tengerparti Mekkában, amelyben még mindig kísértenek a náci megszállás emlékei. A különös duó, amely egyszerre szenved a jet lag-től és a kulturális sokktól, hol a modern tömegkommunikáció eszközeivel, hol az idősek bölcsességével próbálja kinyomozni a múltat és megtanulni egymás nyelvét.
Emma Donoghue 1969-ben született Dublinban, kétszeres bevándorló: nyolc évig élt Cambridge-ben, ahol PhD fokozatot szerzett a 18. századi irodalomból, majd a kanadai Londonba költözött, ott él francia élettársával és két gyermekükkel. Könyveket, színdarabokat és forgatókönyveket ír.
A szoba című filmért Oscar- és Emmy-díjra is jelölték. Korábbi regényei többek közt: A csoda, Érzékek tánca, Life Mask, Landing, Hétpecsétes titok, A cafka, illetve a (fiatalabb olvasók számára írt) Lotterys-sorozat. Nizzába akkor szeretett bele, amikor családjával két évet töltött a városban.
