KiemelnÊk e verses antolÃŗgiÃĄbÃŗl egy gondolatot, ami engem nagyon megfogott:
âMinden ecset vonÃĄs tÊrkÊpet fest talÃĄn
Minden szÃŗ lehet megvÃĄltÃĄs
Minden emberbÅl egy vagyon ne feledd mÃĄr
Minden szÃv dobban egy nagyot...mikor fÃĄjâ
Amikor elindulunk ezen az Ãēton, mÊg nem, de midÅn mÃĄr megtettÃŧnk rajta egy jÃŗ darabot, a magÃĄny ÃĄrnyalta keserves Êvek alatt, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy senki mÃĄs nincs ennyire Ãgy. BefelÊ fordulunk. BefelÊ megyÃŧnk. Ãs elsÃŧllyedÃŧnk Ãļnmagunkban. Nem vesszÃŧk Êszre a mÃĄsikat, az ugyanÃēgy szenvedÅt. A bezÃĄrtsÃĄg s az elszigeteltsÊg miatt a sajÃĄt kvalitÃĄsainkat azon negatÃv Êllel mÊrjÃŧk, mintha kivÃĄlasztottak volnÃĄnk, s egyes-egyedÃŧl mi volnÃĄnk csak kÊpesek nagy gondolatokat kÃļzÃļlni, nagyszerÅą formÃĄban. Pedig Êpp ez a gesztus vesz le a lelki minÅsÊgÃŧnkbÅl. A gÅg, a tÃļkÊlyre tÃļrekvÊs Ês a kizÃĄrÃŗlagossÃĄg.
HiggyÃŧk el, lÊtezik a magÃĄnyos emberek tÃĄrsasÃĄga! A jÃŗsÃĄg egyszerÅą: adj, mielÅtt kapni akarnÃĄl! A szeretet egyszerÅą: szeress, mielÅtt kikÃļvetelnÊd a szeretetet! Az ÊrtetlensÊg novemberi gomolygÃŗ kÃļde eloszlathatÃŗ, ha kinyitod az elmÊd s a szÃved mÃĄsok gondolataira Ês ÊrzÊseire, s nem a kritika Êltet, hanem a megÊrtÊs.
Ha az Êj minden csillaga egyszerre lÃĄtszÃŗdna, vilÃĄgos volna az Êj: ha mindenki pozitÃv odafordulÃĄssal nÊznÊ a mÃĄsikat, megszÅąnne minden negatÃv indulat.
Ilyen gondolatokkal ajÃĄnlom ezt a kÃļnyvet: legyen vÊgre a lelkeknek egy olyan fiktÃv kÃļzÃļssÊge, amelyben nem a magÃĄnytÃŗl szenvedÃŧnk, hanem segÃtjÃŧk, tÃĄmogatjuk Ês inspirÃĄljuk egymÃĄst.