Tietoa tästä e-kirjasta
„Elegem van! Kell egy kis magánélet... Na, meg kikapcsolódás. Kicsit elfáradtam, hogy megfeleljek az apámnak és a mostohaanyámnak, mellesleg a fociedzések is eléggé megviselnek. Ezért kezdtem el videojátékozni. De nem én vagyok benne a legjobb. Meg kell tudnom, ki győz le a saját terepemen egy játékban! – Ez volt több, mint két éve. Most minden nap beszélünk. Vele nem olyan monoton az életem.”
„Imádom a focit! Nem, tényleg, egyszerűen bolondulok érte. Talán ezzel ragaszkodok a múlthoz. Talán ebbe menekülök. Az viszont biztos, hogy akárhányszor bárhol bármikor meg tudom nézni a kedvenc csapatom mérkőzését. A szenvedélyem pedig a focis videojáték. A legjobb vagyok benne. Ez nem vicc. Mindenkit lealázok. És van, aki ezt eleinte nehezen viselte. Lassan három éve próbálkozik, hogy sikerüljön neki legyőznie engem. Párszor volt rá példa, amit a mai napig az orrom alá dörgöl. Ez végtelenül idegesít, ennek ellenére folyamatosan beszélünk. Vele legalább izgalmas az életem.”
Arviot ja arvostelut
Tietoja kirjoittajasta
Roxie Blue egy huszonéves fiatal, aki szereti a rockzenét, az amerikai focit és a könyveket minden mennyiségben. Szenvedélye az írás, amit tökéletesen reprezentál az Üdv a fedélzeten és a Lebuktatott játék című könyve is. Emellett szokott hegyet mászni vagy sík terepen túrázni. Imádja a szép városokat és az amerikai városok felhőkarcolóiról készült képeket bámulni. Szakállas agámák egyik legnagyobb rajongója.
