Az elmĂșlt kĂ©t Ă©vben Tamara Washington egyfolytĂĄban menekĂŒlt. Nemcsak az emlĂ©kei ĂŒldöztĂ©k, hanem a lesifotĂłsok is, akik Ășgy Ă©reztĂ©k, joguk van kiteregetni a magĂĄnĂŒgyeit. Pedig a lĂĄny Ă©lete az utĂłbbi idĆben kizĂĄrĂłlag a munkĂĄrĂłl szĂłl. Lelkiismeretes ĂĄpolĂłnĆkĂ©nt mindent megtesz, hogy a betegei mielĆbb felĂ©pĂŒljenek, a fizetĂ©sĂ©t pedig fĂ©lrerakja, hogy megvalĂłsĂthassa az ĂĄlmĂĄt. Ăm kĂ©t aprĂł, kĂ©k csĂk mindent megvĂĄltoztatâŠ
Abigail Gordon: Felejtsd el PĂĄrizst, drĂĄgĂĄm!
Giselle az Ă©desanyja halĂĄla utĂĄn azzal akar örömet szerezni papĂĄjĂĄnak, hogy megveszi neki gyerekkori otthonĂĄt, Ă©s egy idĆre maga is ĂĄtköltözik PĂĄrizsbĂłl a kis angol faluba. A hĂĄzat egyĂ©bkĂ©nt az ottani orvos szintĂ©n szerette volna megvenni, csakhogy az ĂĄrverĂ©sen alulmaradt a lĂĄnnyal szemben. EzĂ©rt eleinte kissĂ© feszĂŒlt köztĂŒk a viszony, de hĂĄt Giselle amĂșgy is biztos benne, hogy a lehetĆ leghamarabb visszatĂ©r PĂĄrizsbaâŠ