A 20. század derekán, majd második felĂ©nek elejĂ©n a világnak ezen a közĂ©p-kelet-eurĂłpai rĂ©szĂ©n volt egy jĂłkora tömegnyi ember, akik eleinte nagyon igyekeztek alkalmazkodni a rendhez, aztán valamiĂ©rt meghasonultak, s a kezdetben villĂłdzĂł fĂ©ny, mely a tekintetĂĽkbĹ‘l áradt, mindössze arra volt jĂł, hogy kĂ©sĹ‘bb mĂ©g szembetűnĹ‘bb legyen, amint fokozatosan vagy hihetetlen gyorsasággal kihuny a szemĂĽk ragyogása. KözĂ©jĂĽk tartozott Kormos Albert is, akihez a kor törtĂ©netei vĂ©letlenĂĽl vagy kevĂ©sbĂ© vĂ©letlenĂĽl kötĹ‘dnek, s aki körĂ©, de inkább akire e törtĂ©netek hordalĂ©kai, piszkai lerakĂłdtak. Vele is az törtĂ©nik Ă©lete során, ami sokakkal, akik abban a korban Ă©s ott Ă©ltek, annyi kĂĽlönbsĂ©ggel, hogy Ĺ‘ nĂ©ha tudja, minek rĂ©szese, nĂ©ha Ă©ppen csak megsejti, de legtöbbször fogalma sincs rĂłla. EzĂ©rt aztán – bár amĂşgy megbecsĂĽlt ember, a tudása, a szorgalma Ă©rtĂ©k, s Ĺ‘ emberi termĂ©szetĂ©bĹ‘l fakadĂłan mindent meg is tesz, hogy a megbecsĂĽlĂ©st, a tudást, a szorgalmat javakra váltsa, Ăşjabb meg Ăşjabb bizonyĂtĂ©kokat mutatva fel arra, hogy nem Ă©lt hiába – semmivel nem, vagy alig befolyásolja saját sorsának alakulását. És amikor közel az ötvenhez, egy emberĂ©let szempontjábĂłl rövidke idĹ‘ alatt a saját rendje is felborul, ereje fogytán Ăşgy Ă©rzi, minden elmĂşlt, ami szĂ©p volt. Magába zárkozik, Ă©s a szinte folytonos álmatlanság napjai, hetei, hĂłnapjai alatt állandĂłan a kĂĽlsĹ‘ okokat kutatja, mĂg fel nem vetĹ‘dik benne, hogy az okot talán önmagában kellene keresnie.