About this ebook
Az e-könyv a Kossuth Kiadó által nyomtatásban megjelentetett nagysikerű A magyar festészet mesterei című sorozat azonos című kötetének szöveganyagát tartalmazza, az illusztrációk nélkül.
id. Markó Károly (1791-1860)
A XIX. század első felének művészete az előző évszázad végének politikai, ipari és gazdasági fejlődéséből kiindulva visszatért a múlthoz, s az aranykor felidézése lényegében a klasszicizmus kialakulását jelentette. Az antik művészetek iránti, nemzetek feletti érdeklődést követően alakult ki a romantika irányzata, amely elsősorban a belső valóság, az örökké kereső ember mélységeinek feltárását tűzte ki céljául. E két irányzat évtizedei során alakult ki id. Markó Károly művészete, amely műfaji szempontból a tájképfestészet történetének egyik érdekes fejezetét képviseli. A tájképfestészet, amely egyedüli témájának magát a tájat jelöli meg, korábban nem létezett, bár mindenkor alkottak művészek, akiknek egyetemes érvényű munkásságában a tájképfestészet éppen úgy helyet kapott, mint más műfajok. Albrecht Altdorfer, a XVI. század elején élt művész mutatott rá, hogy a világ kozmikus értelmének legfőbb megjelenési formája a természet – ez a nézet azonban először a XIX. század második felének tájfestészetében emelkedhetett általánosan elfogadott művészi hitvallássá. A XVIII–XIX. századi európai akadémiai gyakorlatban a műfajok rangsorában a tájfestészet nem tartozott a legelőkelőbbek közé, noha a XIX. század első felének angol tájképfestői igen sokat tettek a műfaj elfogadtatásáért és önállósodásáért. Azonban éppen a XIX. század első felében bizonyos akadémiákon a tájképfestészet ki is szorult az oktatásból. Érdekes módon éppen ez, a kánonból való kiszorítás és ezáltal a kötöttségektől való megszabadulás hozta meg azt a fellendülést, amely végül a XIX. század második felében lezajló tájképfestészeti forradalomban csúcsosodott ki. A század első felének alkotói azonban még nem voltak felkészülve a gyökeres változásokra: érezték, s munkáik egy részén a mai néző is érzi, hogy a korábbi gyakorlat már nem folytatható sokáig, de ők még az akadémiákon sajátították el a tudást, műveik még az akadémikus felfogásban gyökereznek, a kor kívánalmainak próbálnak megfelelni. Id. Markó Károly ezeknek az átmeneti, kereső éveknek a művésze, aki egyrészt felismeri a természetnek a művészetben játszott szerepét, s a természet imádójaként megpróbálja annak minden apró részletét és hangulatát a lehető leghűbben visszaadni, másrészt műveinek pontosságával az akadémiai oktatás követelményeinek is igyekszik eleget tenni.
id. Markó Károly (1791-1860)
A XIX. század első felének művészete az előző évszázad végének politikai, ipari és gazdasági fejlődéséből kiindulva visszatért a múlthoz, s az aranykor felidézése lényegében a klasszicizmus kialakulását jelentette. Az antik művészetek iránti, nemzetek feletti érdeklődést követően alakult ki a romantika irányzata, amely elsősorban a belső valóság, az örökké kereső ember mélységeinek feltárását tűzte ki céljául. E két irányzat évtizedei során alakult ki id. Markó Károly művészete, amely műfaji szempontból a tájképfestészet történetének egyik érdekes fejezetét képviseli. A tájképfestészet, amely egyedüli témájának magát a tájat jelöli meg, korábban nem létezett, bár mindenkor alkottak művészek, akiknek egyetemes érvényű munkásságában a tájképfestészet éppen úgy helyet kapott, mint más műfajok. Albrecht Altdorfer, a XVI. század elején élt művész mutatott rá, hogy a világ kozmikus értelmének legfőbb megjelenési formája a természet – ez a nézet azonban először a XIX. század második felének tájfestészetében emelkedhetett általánosan elfogadott művészi hitvallássá. A XVIII–XIX. századi európai akadémiai gyakorlatban a műfajok rangsorában a tájfestészet nem tartozott a legelőkelőbbek közé, noha a XIX. század első felének angol tájképfestői igen sokat tettek a műfaj elfogadtatásáért és önállósodásáért. Azonban éppen a XIX. század első felében bizonyos akadémiákon a tájképfestészet ki is szorult az oktatásból. Érdekes módon éppen ez, a kánonból való kiszorítás és ezáltal a kötöttségektől való megszabadulás hozta meg azt a fellendülést, amely végül a XIX. század második felében lezajló tájképfestészeti forradalomban csúcsosodott ki. A század első felének alkotói azonban még nem voltak felkészülve a gyökeres változásokra: érezték, s munkáik egy részén a mai néző is érzi, hogy a korábbi gyakorlat már nem folytatható sokáig, de ők még az akadémiákon sajátították el a tudást, műveik még az akadémikus felfogásban gyökereznek, a kor kívánalmainak próbálnak megfelelni. Id. Markó Károly ezeknek az átmeneti, kereső éveknek a művésze, aki egyrészt felismeri a természetnek a művészetben játszott szerepét, s a természet imádójaként megpróbálja annak minden apró részletét és hangulatát a lehető leghűbben visszaadni, másrészt műveinek pontosságával az akadémiai oktatás követelményeinek is igyekszik eleget tenni.
Rate this ebook
Tell us what you think.
Reading information
Smartphones and tablets
Install the Google Play Books app for Android and iPad/iPhone. It syncs automatically with your account and allows you to read online or offline wherever you are.
Laptops and computers
You can listen to audiobooks purchased on Google Play using your computer's web browser.
eReaders and other devices
To read on e-ink devices like Kobo eReaders, you'll need to download a file and transfer it to your device. Follow the detailed Help Center instructions to transfer the files to supported eReaders.
