Über dieses E-Book
Sajnos a méhészkedésnek és a méhészeknek sohasem volt elég nagy presztízsük, így Európában ma sincs akkreditált méhészképzés. Ezért a „MÉHEK” (BEES) című – a Leonardo da Vinci Program támogatásával megvalósuló – innovációtranszfer típusú projektnek az a fő célkitűzése, hogy egy európai méhészeti tantervet és tananyagot fejlesszen ki, továbbá hogy megoldásokat találjon a közös méhészeti problémákra.
A közelmúltban olyan adatok kerültek napvilágra, hogy az USA egyes vidékein a méheknek már 80%-a elpusztult. Ennek elkerülése érdekében Európában is meg kell kongatni a vészharangot, és a környezetvédő szervezeteknek – a méhészekkel együtt – beavatkozást kell sürgetniük. A szakértők ezt a járványt a méhcsalád elnéptelenedési szindrómájának (angol rövidítéssel: CCD-nek) nevezték el. Napjainkra Németországban a méhek száma 25%-kal csökkent, néhány területen az elhullás eléri a 80%-kot is. Lengyelországban, Svájcban és Spanyolországban hasonló állománycsökkenést tapasztaltak. A tudósok közös feladata megállítani ezt a veszélyes tendenciát.
Az utóbbi időben számos országban a megszokottól eltérő jelenségeket észleltek a méhek viselkedésében, aminek következtében vitalitásuk és termelésük csökkent. A jelenség arra utal, hogy ezeken a helyeken is kezdetét vette az elnéptelenedési szindróma. A természet nem maradhat fenn a méhek beporzása nélkül, a mezőgazdaság pedig elveszíti egyik legrégibb barátját és partnerét.
Talán a neonikotionid tartalmú rovarirtó szerek, melyekről korábban azt hitték, hogy ártalmatlanok, lehetnek a felelősek a méhek elhullásának egy részéért. Ebből következően meg kell változnia az emberek gondolkodásának a méhek elhullásának okairól, és a most folyó vizsgálatok eredményeit úgy kell hasznosítani, hogy a jövőben elkerüljük az emberi hibákból eredő szörnyű környezeti károsításokat. Ez az újfajta szemlélet a zöldségtermesztésben és az állattenyésztésben rég elfeledett technikákat és módszereket élesztett már eddig is újjá, melyeket együtt kell és lehet használni az újabb technikai lehetőségekkel. Az új technológiákat alkalmazó dolgozóknak megfelelő végzettséggel kell rendelkezniük, hogy kielégíthessék a növény- és az állatvilág élettani igényeit. Sajnos napjainkban is különböző módon definiálják a szakmai előírásokat az európai országokban, és csak bizonyos növény- és állatfajoknál kapcsolódik a termesztéshez, tenyésztéshez részletes szabályozás, technikai, technológiai előírás.
Majdnem minden európai ország mezőgazdasági kultúrájában a méheknek nagy szerepük volt és van a tájrendezésben, a természeti értékek megőrzésében, a vidéki gazdálkodásban. Ezért az ilyen típusú méhészeti projektek képesek hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez. A méhek nemcsak a tájrendezéshez és a természet megóvásához járulnak hozzá, hanem a méhészkedés azt is lehetővé teszi, hogy a regionális gazdaság fejlődjön. A távoli vidéki területeken a méhészek nagymértékben hozzájárulhatnak a fenntartható mezőgazdasági termeléshez. A regionális gazdaság az új bevételi források megjelenésének hasznát élvezheti: pl. ilyen terület a természetvédelem vagy a vidékfejlesztés. Ahhoz hogy az új lehetőségeket ki tudjuk használni, új készségek elsajátítására van szükségünk. A mezőgazdaság egészének fejlődését az is elősegíti, hogy a méhészkedés sokkal könnyebb fizikai megterhelést igénylő mezőgazdasági ág, mint a többi. Gyermekek is vállalkozhatnak a méhészkedésre, nők és gyermekek is használhatják a méhészet által előállított termékeket, és megélhetnek bevételéből.
A „MÉHEK” egy innovációtranszfer projekt, melynek célja kidolgozni egy ENSA terméket (European Network of Social Authorities: http://www.ensa-network. eu), azaz egy olyan Leonardo da Vinci tematikus hálózatot, mely az organikus és fenntartható mezőgazdaság fejlesztésére irányul, különös tekintettel a méhészeti oktatás tananyagaira. A projekt fő célja az, hogy teljesen megújított tananyagot hozzon létre a méhek viselkedéséről, tartásáról, a méhészkedésről, mivel ez a fenntartható mezőgazdaság számára fontos támogatást jelent! Így kívánunk hozzájárulni a biodiverzitás erősítéséhez. A kézikönyv fő célközönségei a méhészek és továbbképző intézményeik, a környezetvédelmi szervezetek, a mezőgazdasági szakiskolák, az agrár- és állatorvos-tudományi egyetemek, a méhészszövetségek, az európai, nemzeti és helyi szintű intézmények döntéshozói, az általános és középiskolák.
