EzernyolcszÃĄzas ÃĐvek vÃĐgÃĐn jÃĄrunk (1889). Egy AngliÃĄban, emberi testben ÃĐlÅ angyalvadÃĄsz dÃĐmon szokatlan utasÃtÃĄst kap a pokolbÃģl: utazzon el AmerikÃĄba, a vadnyugatra. A feladata: kivizsgÃĄlni egy alig pÃĄr ÃĐve alapÃtott kisvÃĄrosban tÃķrtÃĐnÅ furcsa esemÃĐnyeket, ahol halottak kelnek ki sÃrjaikbÃģl, emberek ÅrÞlnek meg lÃĄtszÃģlag ok nÃĐlkÞl.
MegÃĐrkezÃĐsekor kiderÞl, a helyi fiatal tiszteletes mÃĄr magÃĄnnyomozÃĄsba kezdett ez Þgyben. Tetszik a dÃĐmonnak vagy sem, de kÃĐnytelen ideiglenes szÃķvetsÃĐget kÃķtni a pappal.
A helyzet feszÞltsÃĐgÃĐt csak nÃķveli, hogy a kÃķrnyÃĐken ÃĐlÅ Åslakosok (soson indiÃĄnok) mindenÃĄron el szeretnÃĐk Åązni a betolakodÃģ fehÃĐreket. A vÃĄroska lakÃģi Úgy vÃĐlik azÃĐrt, mert fÃĐltik a terÞletÞket, de tÃĐvednek. Az indiÃĄnok tudjÃĄk, a telepÞlÃĐst kÃķrÞlÃķlelÅ hegyekben egy olyan sÃķtÃĐt, gonosz erÅ van mÃĐlyen eltemetve, ami rÃĐgebbi ÃĐs erÅsebb mint az ÃķrdÃķg. Egy erÅ, amit a frissen megnyitott bÃĄnya munkÃĄsai akaratlanul felÃĐbresztettek.
Egy erÅ, ami nem tÅąri meg a rivÃĄlist: legyen az angyal, dÃĐmon vagy ember...
āļāļīāļĒāļēāļĒāđāļĨāļ°āļ§āļĢāļĢāļāļāļĢāļĢāļĄ